Február 23-án Kolozsváron, Mátyás király szülőházában az újjászületett Juvenalis régizene együttes lépett fel. A székelyudvarhelyi Juvenalis, a "Juvi" az erdélyi régizene mozgalom kiváló együttese volt a nyolcvanas években. Tagjait azonban szerteszét sodorta az élet. Vezetőjük, Elekes Emőke néhány éve homoródmenti fiatalokkal újjáalakította a megszűnt együttest. /László Bakk Anikó: A Juvenalis. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2004. március 6.
Sepsiszéki Nagy Balázs: elindult Orbán Balázs nyomdokain, s bejárta, illetve járja Székelyföld falvait, s jegyzi szorgalmasan a települések jelenéről szóló adatokat, tényeket. A Székelyföld falvai a huszadik század végén című monográfiájának három kötete már megjelent, a negyediken most dolgozik a fiatal szerző. A Székelyföld falvai a huszadik század végén első kötete, a Háromszék 1998-ban jelent meg, a második, Csík-, Kászon- és Gyergyószék 2000-ben, míg harmadikként az Udvarhelyszék látott napvilágot 2003-ban. A negyedik, Maros- és Aranyosszékről szóló befejező kötet kiadását ez év végére vagy 2005 elejére tervezi a monográfia budapesti megjelentetője, a Nap Kiadó. A sepsiszentgyörgyi szerző Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, néprajz szakon diplomázott, majd hazatért, és 1995-ben elkezdte a szülőföld leltározását. „Harmadéves koromban fogalmazódott meg bennem – mesélte -, hogy amikor hazajövök, felvállalom, hogy bejárjam egész Székelyföldet, és leltárt készítek a jelenkori helyzetről, nem csak a népesség száma és etnikai megoszlása, vallásfelekezeti tagolódása szerint, hanem érdekelt a faluközösségek gazdasági helyzete, elöregedettségi szintje, hagyományőrző jellege, műemlékek, kulturális tevékenység, iskolák, gyermeklétszám.” Második kötetét szociográfiai műfajban a Magyar Írószövetség 2000-ben Az év könyve díjjal jutalmazta. Nagy Balázs Győrfi István-i szellemben érzi magát néprajzosnak, akinek a megfogalmazása szerint a néprajz nemzetfenntartó tudomány. Sepsiszéki Nagy Balázs a nemzeti stratégia kialakítása szempontjából is fontosnak tartja a munkáját. Vannak olyan kisrégiók a Székelyföldön, mint a Homoród mente vagy Marosszék és Felső-Nyárád mente falvai, ahol nagyon elöregedett a lakosság, olyan településekkel, ahol az átlagéletkor 60 év fölötti, vagy ahol több mint tíz éve nem kereszteltek. Szerinte azon kellene töprengeni, meg lehet-e valamilyen módon őrizni ezeket a tizenkettedik-tizenharmadik századi településeket, hogy ne csak földrajzi névként éljenek tovább, hanem létező faluközösségként maradjanak meg több száz évig. A falvak bejárása után egy dolgozatot tervez, amiben összefoglalja, melyik faluba milyen ipart kellene telepíteni, ugyanis az a véleménye, hogy csak a mezőgazdaság nem menti meg a székely falvakat. Sepsiszéki Nagy Balázs amerikai és anyaországi magyarok támogatása révén végezheti felvállalt munkáját, de számos itthoni pártfogója is van. ,,Könyvem a gyökerekről szól, hiszen a falvak népe jelenti a nemzet gyökérzetét. A kommunista diktatúra idején nem véletlenül akarták elpusztítani a falvakat. Tudták, hogy a hagyományos faluközösségek szétzúzásával egy nemzet sírját ássák meg. A XXI. század hajnalán a falvak különös figyelmet érdemelnek, hiszen jövőjüktől függ a nemzet sorsa” – vallja a szociográfus. /Mózes László: Leltárkészítő Orbán Balázs nyomdokain (Székelyföld az ezredfordulón). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./
2004. június 15.
Jún. 12-én tartották Lövétén az V. Homoródmenti Kulturális Vetélkedőt. A 6-14 év közötti diákok számára megrendezett versenyen hat település diákjai mérték össze tudásukat. Külön színfoltot jelentett a szentegyházi Mártonffi János Általános Iskola Gyermektáncfű népi együttese. Lázár László, a házigazda Lövétei Ifjak Egyesületének elnöke elmondta, ez volt a legsikeresebb vetélkedő. /Apró tehetségek találkoztak. V. Homoródmenti Kulturális Vetélkedő. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 15./
2004. június 24.
Szejkefürdőn jún. 18-25-e között zajlik a VIII. Szépteremtő Kaláka elnevezésű alkotótábor. Negyvenhárom fiatal tökéletesíti tudását egy-egy népművészeti ágban. A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség (RMNSZ) és az udvarhelyi fafaragók szervezte alkotótáborban a főbb népi mesterségeket ismét, hagyományszerűen képviseli egy-egy szakember. /(Barabás Blanka): Homoród mente motívumai az alkotásokon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 24./
2004. július 6.
Véget ért az első, Kuckó Egyesület által szervezett alkotótábor Oklándon, a homoródmenti faluban. Majdnem harminc, különböző korosztályú gyermek tevékenykedett nap mint nap a Balázs Ferenc Ifjúsági Házban, bútort festettek, nemezeltek, gyöngyöt fűztek. Volt tábori posta és tábori újság. Egy hét újabb Kuckós táborra nyílik lehetőség Homoródkeményfalván. /(bb): Énektől volt hangos az utca. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 6./
2004. augusztus 6.
Erdőd megkapta a városi rangot. Duma Ovidiu polgármester tájékoztatott a változásokról. Megnő a helyi rendőrőrs állománya, az eddigi három helyett nem tizenhat rendőr fog tevékenykedni a városban. Az itteni rendőrparancsnokság alárendelt egységei lesznek a szatmárhegyi, krasznaterebesi, krasznabélteki, szokondi és homoródi rendőrőrsök. /Fodor István: Három helyett tizenhat rendőr, helyi államkincstár. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 6./
2004. december 22.
A Homoródmente Művészetéért Alapítvány, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ udvarhelyszéki irodája könyvbemutatót szervezett Homoródszentmártonban. Bemutatták a Homoródszentmártoni Művésztelep Képekben című könyvet és a hozzá tartozó multimédiás CD-t. /Könyvbemutató Homoródszentmártonban. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./
2005. január 24.
Háromnapos rendezvénysorozatot tartott az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, a székelyudvarhelyi városi könyvtár, a Művelődési Ház, illetve a Hargita Megyei Kulturális Központ január 21–23. között. Új kiadványokat, filmeket mutattak be, illetve a közönség előtt is feltárult Gagy vidéke, melyet nyolc fotográfus dokumentált. Bemutatták a Homoródszentmártoni Művésztelep képekben című kiadványt. Szőcs Endre, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület vezetője kifejtette, hogy 1992-től a Homoródszentmárton Művészetéért Alapítvány rendszeresen összegyűjt néhány olyan alkotót, akiket érdekel a Homoród mente világa. A katalógus, melyhez CD is tartozik, tulajdonképpen egyféle leltár. Leltár arról a rengeteg alkotásról, ami Homoródszentmártonban született. A művésztelep eszmei atyja Nagy Attila volt, az ő eltökéltségének köszönhető, hogy ebben a faluban évente egyhetes alkotómunka folyik. Homoródszentmárton háttere volt egyféle művészéletnek, Gelu Pateanu, mindenki Gyalu bácsija, Cseke Péter vagy Maszelka Jánost is megfordultak ezen a helyen. A művésztábor ötlete Cseke Pétertől származik. Maszelka János képzőművész a tábor lelke volt. A rendezvények keretében bemutatták Lakatos Róbert Csendország című dokumentumfilmjét, amely egy süketnéma gyerekről szól, aki fotózni tanul. Másnap Néptáncműhely Udvarhelyszéken címmel szakmai tanácskozást tartottak P. Buzogány Árpád moderálásával – tánctanításról, utánpótlásról, ezt követte dr. Hermann Gusztáv Mihály történész könyvének bemutatása. A Történelmi autonómiák a Kárpát-medencében című munkát Lukács István székelyudvarhelyi történelemtanár ismertette. A könyv két nyelven került kiadásra: magyar nyelvről Hermann Gusztáv Mihály fordította románra. A kötet szerzői Bánkiné Molnár Erzsébet kiskunfélegyházi múzeumigazgató, a történelemtudományok kandidátusa, Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi könyvtárigazgató, a történelemtudományok doktora, Lukács Antal, a Bukaresti TE docense és Szabó M. Attila történész, székelyudvarhelyi nyugalmazott történelemtanár. A könyv a Hargita Megyei Művelődési és a Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatósága, valamint a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár közös kiadása. /Barabás Blanka, Bágyi Bencze Jakab: Három nap a magyar kultúra nevében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./
2005. január 27.
Lövéte Homoród menti kis faluban 1992-ben még 3842-en laktak, ma alig vannak három és fél ezren. Sokan mennek Magyarországra dolgozni, hazahozták a külföldön megkeresett pénzt és házat építenek. Időközben többen meggondolják magukat, és a felépített vagy félkész házat eladják, mert nem akarnak Lövétén maradni. Magyarországon vagy Nyugaton jobban meg tudnak élni. Egyre több autóbusz parkol a falu központjában, mind a Lövéte–Budapest útvonalat járja. Lövétéről hetente négy autóbusz indul Budapestre és vissza. /Mihály László: Egy téli hétköznap a lövéteiek között. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 27./
2005. február 14.
Szentegyházasfalu adott otthont a Homoród-menti népdalvetélkedőnek. A gyermekek csoportjának győztese a szentegyházasfalui Tamás Lőrinc és Elekes Mónika, a felnőttek első díjasa a lövétei Gábos István lett. A versenyt a népdalok osztályozási rendszeréről szóló népzenei kollokvium előzte meg. /Vetélkedő homoródmenti népdalokkal. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./
2005. április 13.
Nagy sikerű szavalóverseny zajlott le a költészet napján Kápolnásfalván. A már hagyományos, a homoródmenti iskolákat felvonultató versenynek évek óta a kápolnásfalvi Bálint Irma igazgatónő által irányított iskola ad otthont. /Lőrincz György: Versben bujdosó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./
2005. július 5.
Homoródszentmártonban, a Dávid Ferenc Ifjúsági Központ székhelyén 28. alkalommal megrendezett művésztáborba tizenhat alkotó érkezett. A művészek mindegyike két munkát hagy a községnek, egy a támogatóké, egy pedig az alapítványé lesz. A tábor szervezői a Homoródmente Művészetéért Alapítvány és a helyi polgármesteri hivatal. /fbz: Működik az alkotótábor. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 5./
2005. július 31.
Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/
2005. szeptember 9.
Donald Szántó Harrington kilencvenegy éves, Sepsiszentgyörgyön az ún. mamutblokk egyik lakásában él feleségével. Nem mindennapi életének itteni rokoni kötődései közismertek a városban. Az amerikai férfi második feleségével, a háromszéki Szántó Anikó unitárius lelkésszel erdélyi letelepedés mellett döntött, ekkor New York egyik unitárius parókiáját cserélték fel a Homoród mente lepusztult falujával, az alig 180 lelket számláló Homoródjánosfalvával. Nagy hit kellett ahhoz, hogy egy szétesőben levő gyülekezet lelki és gazdasági újjáépítését vállalja két ember olyan életkorban, mikor mások a nyugalomba vonulás, az unokákkal való foglalatoskodás módozatait keresik. A Harrington házaspár gátat emelt a romlás útjának. /(b. kovács): Egy New York-i lelkész Homoródjánosfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./
2006. március 21.
Tófalvi Zoltán nyitotta meg Marosvásárhelyen Bálint Zsigmond Homoródmente 2005 című fotótárlatát. Szinte szociofotók ezek a felvételek, hiszen a mindenütt jelen levő lassú elsorvadást is megmutatják – egyre fogynak a falvak, kevés a gyerek, a fiatal. Az enyészeten túl van még élet a Homoród pataka mentén. Ugyanúgy farsangolnak, ugyanúgy mulatnak, ahogy évekkel, évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt. /Nagy Botond: Sorvadás és lappangó derű. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./
2006. június 6.
Sepsiillyefalván egy vidékfejlesztési konferencián bemutatták a Civitas Alapítvány Helyi Fejlesztési Ügynökség projektjét, amelynek egy újabb változatában hat udvarhelyszéki unitárius egyházközségben kezdtek munkát helyi fejlesztési ügynökök. A projekt célja, hogy az önkormányzatok mellett a helyi fejlesztést elősegítő fiatalok dolgozzanak, főként a helyi fejlesztési stratégiák kidolgozásán. A Project Harvest Hope, a Harvest Hope Pro Homoród és a Civitas Alapítvány „Partnerségben az unitárius vidéki települések fejlődéséért” címmel tavaly elindítottak egy programot, amelyben az énlaki, a homoródalmási, a homoródkarácsonyfalvi, homoródszentpéteri, kénosi és oklándi unitárius egyházközségek vesznek részt. Ebben a programban a fejlesztési ügynökök az egyházközségekben dolgoznak, támogatják a helyi fejlesztési kezdeményezéseket, projekteket dolgoznak ki, pályázatokat írnak. /Kiss Edit: Helyi fejlesztési ügynökök az egyházközségek mellett. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./
2006. június 12.
Szentháromság ünnepén tartják az első igazi nagy búcsút pünkösd után a Gyergyóalfalu római katolikusai. Az idén is ezres tömeg vett részt a búcsús szentmisén június 11-én, amelyet Hajdó István főesperes-plébános mutatott be. A Megyei Kulturális Központ Gyergyóalfalu önkormányzatával karöltve szervezte meg 14 fotós részvételével a VI. Nemzetközi Fotótábort. A csütörtöki kiállításon a homoródi fotótábor képei kerültek a falakra. Moser Zoltán egyetemi előadó, fotós a magyar népi motívumok jelentéstartalmáról beszélt. Június 10-én volt az V. Felszállott a páva találkozó a Gyergyói-medence 21 iskolájának és a pécsi Jókai úti általános iskola kisdiákjainak részvételével Gyergyóalfaluban. Kis Portik Irén Barát Jóska című könyvét mutatták be, majd néptáncparádé következett. /Bajna György: Gyergyóalfalu templomtornya magasságában. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./
2006. július 13.
Hatodszor rendezték meg Homoródalmáson a napokban zárult hagyomány- és értékmegőrző tábort. A kéthetes program alatt a környékbeli mesteremberek és tanárok osztották meg tudásukat a gyerekekkel. Közel száz gyerek vett részt a Rika Kistérség Egyesület, a Merke Ifjúsági és Kulturális Egyesület, valamint a helyi általános iskola szervezte táborban. /Tóth Adél: Homoród menti hagyományőrzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
2007. március 5.
Kilencedik alkalommal szervezték meg az elmúlt hét végén a Homoród menti népdalok vetélkedőjét Szentegyházán. Az egyre népszerűbb – 1999-ben debütált – eseményre a kisvárosból, Kápolnásfaluból, Lövétéről, Homoródalmásról, Homoródszentpálról, Homoródszentmártonról, Csíkszeredából és Zetelakáról összesen száz amatőr énekes jelentkezett. A három kategóriában – gyerek, fiatal és idős – színpadra lépett versenyzők közül a gyerekek esetében két első, két második és két harmadik, valamint egy különdíjat osztottak ki. Az idősek estében azt a 82 éves Lőrincz Györgyöt részesítették különdíjban, aki már évek óta résztvevője a rendezvénynek. A vetélkedőt a Szentegyházi Huszárok által elénekelt népdalcsokor zárta. /Kozán István: Száz szájból csendült fel a nóta. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./
2007. március 15.
Az egykori rádiósokból, tévésekből egy éve alakult produkciós iroda hiánypótló sorozat elkészítésén dolgozik. Munkatársai falvakról, községekről, illetve a régiókról készítenek ismeretterjesztő bemutatófilmeket. Első önálló produkciójukat Zetelakáról készítették. A 20-25 perc hosszúságú kisfilm általában egy-egy települést mutat be, az úgynevezett „nagyfilmeken” keresztül pedig egy-egy régiót, így Hargita megyéről, a Homoródmentéről vagy éppen az Alcsíkról készült alkotások. Ezek nem dokumentumfilmek, nem reklámfilmek, hanem olyan bemutatófilmek, melyek a legfontosabb értékeket, rövid történelmi áttekintéssel általános tudnivalókat tartalmaznak. Tavaly összesen 17 filmet forgattak, idénre pedig 30-at terveznek, Hargita megye mellett Maros megyében és leginkább Kovászna megyében fognak dolgozni. Az ismertebb településekről – mint Korond, Parajd vagy Borszék – készült filmek hamarosan román, illetve angol nyelven is elkészülnek. /Csáki Emese: Mozgóképes útikönyvek Székelyföldről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./
2007. május 15.
A Rika Kistérségi Egyesület ötödik alkalommal rendezte meg Oklándon a Mesemondó és Népdaléneklő Versenyt a homoródmenti kisiskolások számára. Oklándon az unitáriusok szeretetotthonában 12 Kis- és Nagy-Homoród-völgyi faluból 34 diák mérte össze tudását, tehetségét. A résztvevők a falubeli tanulókkal közösen megtekintették a székelyudvarhelyi Néptáncműhely Hüvelyk Matyi című előadását. /Mesemondó és Népdaléneklő Verseny Oklándon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./
2007. augusztus 27.
Értelmi fogyatékosoknak épült otthont avattak a Székelyudvarhely melletti Bikafalván. A tíz személy ellátását biztosító intézményt a Lókodi Ifjúsági Alapítvány (LIA) hozta létre, a 200 ezer eurós beruházás költségeinek zömét németországi és svájci adományok biztosították, a Fogyatékkal Élő Személyek Országos Hatósága (ANPH) 45 ezer euróval járult hozzá az építkezéshez. A LIA 1995 óta foglalkozik árva, szociálisan hátrányos és értelmi fogyatékos gyerekek gondozásával. Első lépésként a Homoródszentmártonhoz tartozó Lókodban hoztak létre kollégiumi rendszerben működő tanműhelyeket, ahol az árvaházi gondozásból kinőtt, 18 évesnél idősebb fiataloknak biztosítanak lehetőséget szakmák elsajátítására, segítenek a munkahelykeresésben. 1999-től épültek ki a LIA gyermekházai a Homoród menti falvakban, amelyek elemi és általános iskolás korú árva gyerekeknek biztosítanak otthont. Az ellátórendszer harmadik eleme a Bikafalván most felavatott otthon, ahol azoknak a 18 évnél idősebb, értelmi fogyatékos fiataloknak biztosítanak otthont, akik „kinőttek” már a kiskorúak házaiból, de nem képesek önmaguk eltartására. /Kovács Csaba: Kórház helyett otthont. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./
2007. október 8.
Második alkalommal tartottak őszi hadjáratot az elmúlt hét végén a Szentegyházi Hagyományőrző Huszár Egyesület tagjai. A háromnapos eseménysorozat alatt a nyolcvan helyi és vendég lovas huszár korhű jelmezekbe öltözve verbuvált katonákat Homoród mente lakói közül. Lázár Zoltán, Lövéte polgármestere egy, a Szentegyházi Városi Tanáccsal folytatott vita következtében nem engedte belépni a huszárokat az általa irányított Homoród menti falu közigazgatási területére. Ezért a hadjárat szervezői új útvonalat jelöltek ki. A helyi huszárok mellett a Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Lövétéről, Kápolnásfaluból, Gyergyószentmiklósról, Marossárpatakról, Pécsről, Miskolcról és Debrecenből érkező lovasok, valamint a húszszekérnyi utazó kelt útra, mondta el Mihály József, a szentegyházi huszár egyesület kapitánya. Az idei hadjárat egyik fénypontját az új huszárruhák bemutatása és megáldása jelentette. A két település közti nézeteltérés akkor kezdődött, amikor a szentegyházi Nárciszrét visszakerült a lövéteiek birtokába. Lázár kezdeményezésére a lövéteiek felajánlották, hogy ők is besegítenének az idei nárciszfesztivál szervezésébe. Szentegyháza azonban magyarázat nélkül elutasította a kezdeményezést. /Kozán István: Lövétementes verbuválás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 8./
2008. február 11.
Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában mutatták be a múlt héten P. Buzogány Árpád Gyertek elé, kalákába! című riportkötetét. A múlt évben megjelent kötet írásai a Nyikó mente falvait, mindennapjait mutatják be. A Nyikó felső mentét katolikus, az alsót protestánsok lakják. A két Homoród mentét kellene dokumentálni, mondta el arra a kérdésre, milyen további munkák foglalkoztatják, de legalább Homoródszentmárton községet kellene „megírni”, tette még hozzá. /Barabás Blanka: Kötet a Nyikó mente falvairól. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./
2008. július 14.
Közös nevezőre jutottak Hargita és Kovászna megye képviselői, valamint a fejlesztési minisztérium a Borvizek útja Phare-projekt kérdésében. A közel négy éve húzódó projekt legnagyobb problémája a helyi közigazgatások növekvő önrészének finanszírozása. A Borvizek útját egyengette Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke, Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Horváth Anna államtitkár. A Borvizek útja tervét 2005-ben kezdték összeállítani, és 2007-ben készült el. A hatóságok a Phare 2004–2006 Társadalmi és gazdasági kohézió, Nagy infrastrukturális projektek keretében nyertek támogatást. Azonban törvényhozási és bürokratikus akadályok miatt nem haladtak előre. Amennyiben novemberig nem indul el a kivitelezés, akkor a finanszírozások egy részét elveszíthetik. A Borvizek útja Hargita és Kovászna megyei fürdővárosokon fog áthaladni, amelyeket igyekeznek bekapcsolni a turisztikai keringésbe. A beiktatott településeken (többek között Előpatak, Barót, Nagybacon, Bükszád, valamint a Homoród völgyétől egészen Remetéig terjedő szakasz) turisztikai beruházások lesznek. A projekt hatmillió eurós Európai Uniós finanszírozásban részesül, a fennmaradó, egymillió eurót meghaladó összeget a helyi önkormányzatoknak kell állniuk. /Isán István Csongor: Elindulnak a Borvizek útján? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./
2008. szeptember 20.
Marosvásárhelyen a Bernády Ház a Homoródszentmártoni Alkotótábor 1991–2008 közötti időszakának válogatott anyagát látta vendégül földszinti galériáiban. A jelenlegi táborszervező Homoródmente Művészetéért Alapítvány 1991-ben alakult, de maga a rendezvény jóval régebbi múltra tekint vissza: az idén immár a harmincegyedik alkalommal szervezték meg. Elsőként az alapítvány elnöke, dr. Sata Attila szólt a közönséghez. Az alapítvány munkáját ismertette, beszámolva arról, hogy a tábornak már több mint 250 munkát adományoztak a részt vevő művészek, ezért felvetődött egy ingatlan megszerzésének a kérdése, ahol az alkotókhoz méltó galériát tudnának berendezni, illetve a művészek nyugodtabb körülmények között dolgozni. Nagy Attila nyugalmazott tanár, az alapítvány tiszteletbeli elnöke és táborszervező ötletgazda elmondta: 1978-ban Cseke Péter javaslatára szervezte meg az első alkotótábort. A tábornak vannak már halottai – Zsigmond Attila vagy Maszelka János –, de munkájuk és nevük fennmaradt, képeik a tárlaton is láthatók. /Nagy Botond: Homoródmenti gyűjteményes. Nívós tárlattal nyitott a Bernády Ház. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./
2009. március 24.
A homoródszentmártoni alkotótábor állandó kiállításának válogatott munkáiból nyitottak gyűjteményes képzőművészeti kiállítást a Székelykeresztúri Molnár István Múzeumban. Homoródszentmártonban 1979 óta szerveznek képzőművészeti alkotótáborokat. Ezek résztvevői minden alkalommal néhány alkotást hagynak az állandó kiállítás számára a tábor idején készült munkáikból. Az 1979-től 1991-ig összegyűlt munkák a községi önkormányzat tulajdonát alkotják. 1991-ben létrehozták a Homoródmente Művészetéért Alapítványt, amely azóta minden évben megszervezi az alkotótáborokat, és egy újabb állandó kiállítást működtet az alkotótáborban készült és az alapítványnak ajándékozott munkákból. Ezekből válogatták ki azokat a darabokat, amelyekből a székelykeresztúri múzeumban megnyílt kiállítás anyaga összeállt. /Bágyi Bencze Jakab: Művészet és lobbi. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./
2009. augusztus 15.
Sorban a nyolcadik néptánctábort szervezték meg a Székelyudvarhely közelében lévő Telekfalván. A Homoród és a Küküllő mente határán fekvő falu néprajzi szempontból igen érdekes. Itt keveredtek a két kisrégió néprajzi sajátosságai, és eredményeztek jellegzetes kultúrát. A táncoktatáson kívül kézműves-foglalkozást tartanak. /(Kgy. Z.): Tánc kánikulában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./
